Nézd, hogyan hullanak a régi álmok az égből teremtett esőházból Nézd, nézd, nézd, nézd, nézd, nézd, nézd. Volt, hogy egészen máshogy képzeltük el azt a felhőt és azt az álmot és azt a várost Amiből születtél, amiből születtél, amiből születtél, amiből születtél. Most menned kell, s egészen távolról jönnek újra fel A hosszúra unt éjszakák a kint felejtett vizes pohár a felhőkből szakadó világ. Most egészen távolról jönnek újra fel az éjszakák, a vizes pohár a kint felejtett régi nyugágy Ugye látod hangulata, van Valahol, valahol, valahol, valahol. Az idő lejárt vagy most kezdődik el és közénk bújt ez a jel, jel, jel, jel, jel Amiből születtél, amiből születtél. Hogy mi van velem, tényleg érdekel Hogy ugrik az életem, vagy éppen térdepel. A sofőr félre nyel, fékez, mint mindig A csajok elmentek de jöttek cimbik. Hozzál egy szintit, mi hozunk hegedűt Nézd már a kis rigót ide berepült. Olyan csodás ez imádom a Napot Ahogy a házak mögé bújik mindig meghatott. Aztán kibontunk még egyet, van itt bőven Be vagyok rúgva, mond, mit vársz tőlem. A szoknyád nézem, illetve a feneked Isten áldása, hogy ilyet teremtett. Van, akinek kerek lett, van, akinek négyszög Itt a Feri meg a Balázs, mi van mitől féltök? Ide születtünk, ide is temetnek Fura figurák sírnak és nevetnek. Vékony láb, pocak, ha kérdezné a rendőr Az egyik már eldőlt a másik épp eldől. Gitár és mikrofon, amiből született Ez a korong is kényezteti füledet. Ölelés a szülőknek, akikből lettünk A házunk a kutya meg az egész kertünk. Suhancos, Feri meg a Balázs 2007-ben Amiből születtél Most engem nézel, és magadat látod akár egy régi helyt Vagy csak egy régi álmot amit megfest ez a dal, dal, dal, dal, dal. Miért figyelsz rám? Nem vagyok szél sem csillagok még csak áldás sem a válladon Még csak eső és napfény sem vagyok még felhő sem és semmi titok. Ami a világon kívül áll, ami a világon kívül áll, ami a világon kívül áll Amiből születtél, amiből születtél. Az idő lejár vagy most kezdődik el és közénk bújt ez a jel, közénk bújt ez a jel, jel, jel, jel, jel. Amiből születtél, amiből születtél, amiből születtél Amiből születtél, amiből születtél, amiből születtél.

Hallgat bennem az a részem Megmondaná, hogy néktek éljek De megmaradok magamnak Elszállnak a sötét varjak Fejem fölött betakarnak, szél A szél az első nagy kesergő Szemembe szökik az eső Meghajlítja gyenge ágam Az apámat régen láttam Anyám ezt is megbocsátja kár Kár a másik a föld sója Megbántam már annyi jót ma Ágyat vetek, s lefektetlek Széket adok, s leültetlek Szerelembe még sem estem jaj Gyere rózsám, béküljünk meg S mi egymásnak engedjünk meg Mindig voltak kik így jártak S mind meg engedtek egymásnak Gyere rózsám, béküljünk meg S mi egymásnak engedjünk meg Mindig voltak kik így jártak S mind meg engedtek egymásnak jaj Ami volt elmúlt, ami lesz jön még Pillangó szárnya csihol fel örvényt Tornádó a sarkon a bolttal szembe A ki sír érez, aki nevet vesszen Hétköznapi szabályok, vagy a véletlen Hogy a hullazsákban hiszek nem a végzetben Ma mellettem fekszel, holnap meg máshol Embert vagy szenvedélyt választasz társul jaj Gyere rózsám, béküljünk meg S mi egymásnak engedjünk meg Mindig voltak kik így jártak S mind meg engedtek egymásnak Gyere rózsám, béküljünk meg S mi egymásnak engedjünk meg Mindig voltak kik így jártak S mind meg engedtek egymásnak jaj A hús a vérem gyorsan ég el Füst a lélek abba nézlek Nem férek az üvegszáján Sokan vagyunk itt a járdán Az egész túlvilági vásár, jel A jel az utolsó, amit érzel Figyelmeztet a jó Isten Kicsi szekér lassan halad Égig raktak csillagokat A csend alatt összeszakad jaj Én sem alszom ma éjszaka Megvártalak, feküdj hanyatt Nézd a semmit, hogyan halad Mondani valóm elmarad Mondani valóm elmarad Gyere rózsám, béküljünk meg S mi egymásnak engedjünk meg Mindig voltak kik így jártak S mind meg engedtek egymásnak Gyere rózsám, béküljünk meg S mi egymásnak engedjünk meg Mindig voltak kik így jártak S mind meg engedtek egymásnak Jaj Gyere rózsám, vagy inkább menj el Sokszor kevés ám a félre pendely Máskor kéne', amikor meg nincs Ez nem úgy megy ám, hogy csak csettints jaj Gyere rózsám, béküljünk meg S mi egymásnak engedjünk meg Mindig voltak kik így jártak S mind meg engedtek egymásnak Gyere rózsám, béküljünk meg S mi egymásnak engedjünk meg Mindig voltak kik így jártak S mind meg engedtek egymásnak jaj

Én a Feri vagyok, Én a zenét nyomom, illetve nyomták alám, és én reppelek rajta, Te meg beteszed, ha baj van. Tök mindegy, hogy Aiwa vagy Sony, ahogy mindegy, hogy deszka vagy kori. A Kojsz elvan vele, Gőznek a fene se érti hogy bírja a bele a sok whiskey-t, én meg játszom Snake Plisskent. Hip-hop háborúzok, aztán 30 évesen szívinfarktusban kinyúlok. Tudod kinek kell ez? Csak egy pici rapjazz vagy jazzrap. Ezzel nem keresek sok ezret, csak keveset, De még az is megeshet, hogy semmit. Aki picit is belelát, tudja, hogy nem ér az egész ennyit. Rajtam csak a Balázs barátom enyhít, mikor jön a pálinkával, belevágunk az éjszakába, pántlikával Barna lányok, ha arra járok mindig eszembe jut: Feri honnan jöttél... 18 évesen magadba minden éjjel újabb kést döftél. A Szárival meg a többiekkel, 5 környi keverttel. Istenem, Ó soha ne vedd el emlékeim, amelyekkel tele vannak szekrényeim. Meg még egy rím, meg még egy sor, mindig eggyel több sör, ahogy a dominó is dől. Yo! A holnap még várhat, mert ma még ma van, Bentley-nek érzem, bár ez egy Trabant Megbékéltem most már, nincs bennem harag, Jön megy itt minden, de Feri az marad. A holnap még várhat, mert ma még ma van, Bentley-nek érzem, bár ez egy Trabant Megbékéltem most már, nincs bennem harag, Jön megy itt minden, de Balázs az marad. Értelmetlen rímek hada, yo, mint egy kocsiba való, Toshiba faló. Semmi gond, de tényleg, ez is művészet, Semmi beef, semmi diss. Komolyan, aranyos, csak nekem olyan kicsit fapados. Én az ilyen belülről jövő reppet csípem, mikor majdnem megszakad a szívem, Mer szívtam eleget, de nem füvet, az a másik, ami szerintem para. Mert, amelyik haverom ráállt, mára mind egy tompa pöcs. Persze így könnyebb a világ, de én inkább vagyok zilált tisztán, mint cucc nélkül tiszta zilált, Feri meg az NC mindig piált. Magyar emberek lévén, sörözve röhögtünk a tévén, mert inkább nevetek, mint sírok, bár napról napra fojtogatnak hétköznapi kínok. Hiányzol, zavarsz, ahogy kedvesből paraszt. Ahogy elhúznál, de mégis maradsz, aztán majd bánod, hogy elengedted minden barátod. Mikor egyes egyedül, mindenki a társaságba menekül. Csábító a nagy Merci, sok kislány beleül. Csábító a fehér csík, sok fickó belecsúszik. Persze, amíg fiatal vagy játszad csak Bruce Lee-t, Mert ugye kurvából lesz a legjobb feleség, és, hogy ez győzelem vagy vereség, csupán nézőpont kérdése, Én csak járkálok a ranglétrán, lépésről lépésre. Yo! [Én csak járkálok a ranglétrán, lépésről lépésre.] A holnap még várhat, mert ma még ma van, Bentley-nek érzem, bár ez egy Trabant Megbékéltem most már, nincs bennem harag, Jön megy itt minden, de Feri az marad. A holnap még várhat, mert ma még ma van, Bentley-nek érzem, bár ez egy Trabant Megbékéltem most már, nincs bennem harag, Jön megy itt minden, de Balázs az marad. Lelked vizéből, bánatom szomjára, fegyver nélkül indultam el portyára. Ahogy a gyenge keresztet vet minden kortyára, mondván: az utolsó, pedig az utolsó mindig csak a koporsó. 1000 emberrel kerültem balhéba, yo, 1000x megbántam, mint a kadét a leckét. Fejem hiába vernéd szét, ennél csúnyább úgysem leszek. Csináltam Night Childot, csináltam Salátát, aztán jött pár krapek és mindig megtalálták az általuk vélt gyenge pontot, miközben Feri pezsgőt bontott és a sok buborék, rávezette Ferikét, hogy kurva rég is rájöttek a lényegre, Magad csak magad miatt szégyelld el! És mielőtt tennél vagy mondanál, gondolkozz el egy picikét! Tudod az a pici kék madár az égen, azért repül felettünk, hogy emlékeztessen egy fontos dologra: Le van szarva a stressz, a gyűlölet, a hatalom, a karóra, persze nem para, ha nem vagyok szimpi, nekem sem ízlik sokszor a whiskey, Gőz mégis a barátom, nektek ezt a számot jobb kezemként ajánlom. Yo, yo... Nektek ezt a számot jobb kezemként ajánlom. F-A-N-K-A... Night Child... Hey 2005... Békét... Békét... Hallod? Békét... A holnap még várhat, mert ma még ma van, Bentley-nek érzem, bár ez egy Trabant Megbékéltem most már, nincs bennem harag, Jön megy itt minden, de Feri az marad. A holnap még várhat, mert ma még ma van, Bentley-nek érzem, bár ez egy Trabant Megbékéltem most már, nincs bennem harag, Jön megy itt minden, de Balázs az marad. Békét, Békét, Békét, Békét, Békét, Békét, Békét, Békét, Békét, Békét..

Te erre, én arra mentem. Te lány, én meg fiú lettem. Minden fájdalmam elfelejtem. Minden bánatom eltemettem. Te lakni, én élni jöttem, A hátsó szándék már nincs mögöttem. Ha úgy is látnád, hogy összetörtem, A céltáblát párszor körbe lőttem. Megfordul az esti kép, Józanul fejjel lefelé, Leesik a lámpafény, Fölzuhan egy kerti szék. Az égi tejút mindenen Szétkenődik, ingemen A város fénye megvakul, Pénz zsebembe visszahull. Szeretnek a gazdagok, Nem töltök ki űrlapot, A vér a sebbe visszafut, Nem csuktam be a nagykaput. Egy bogár az égbe költözik, Egy csillagrendszert telepít, Kutyám beszélni tanul, Ha nem értem mondja angolul. Én is drága, Te is drága, Egyetlen fa két virága Minek nézünk mégis másra? Nem egymásra, mindig másra. Én is drága, Te is drága, Egyetlen fa két virága Minek nézünk mégis másra? Én is másra, Te is másra. Mint a sör és a hab. Lelkemre lakat. Emléked örökre szívembe ragadt Mint a rágó a betonra, pöttyös az aszfalt. Fuss innen messzire, vagy borítsd az asztalt. Élni jöttem ide, nem pedig lakni. Telis-tele vagyok, pedig rég nem volt hakni. Néha úgy hinném újra, hogy inkább még mindig A sírom majd egykor tanulsággal hintik. Utca gyerek voltam, utca gyerek leszek. Házat, vagy autót bármekkorát veszek... Ezer fa ezer ága, Tegnapról a mára, Idősből fiatal, Felnőttből babába. Az, aki vágja, mosolyog velünk, Mert hiába havazik, nem is volt telünk. Ereim falában, Tenyerem mélyén, Itt a sor eleje, Te állsz a végén, Fiúk és lányok, látszólag egyszerű. De nincs, aki értené, miért olyen keserű. Maradni nehéz, menni mindennél könnyyebb, Ehhez nem kell diploma, nem kellenek könyvek, A verejték felsikít, lábam indulna, A csábítás óriási, a józanság pindurka, A függöny cinkosom, falaim sírnak, Látták már milyen, ha Ferencnek hívnak... Felnyerít egy nevetés, Vasút a város peremén, Elszalad fejem fölött, Egy üres taxi rámköszön. Kavicsok hullnak felfelé, A tóból kijön, körbe, nézd: Karikákon szúnyogok, Csobog a vér a hasukon. A tükörben reggel öltözik, Borotvám emberesedik, Tányérom újra megtelik, Morzsák a földről felszedik. Megfordul az esti kép, Józanul fejjel lefelé, Leesik a lámpafény, Fölzuhan egy kerti szék. Én is drága, Te is drága, Egyetlen fa két virága Minek nézünk mégis másra, Nem egymásra mindig másra. Én is drága, Te is drága, Egyetlen fa két virága Minek nézünk mégis másra, Én is másra, Te is másra.

Kicsi házban sokan élnek, minden ember tudja. Ha elfordulok önmagamtól, magam mellé bújtam. Haj rege, rege, rege, haj rege rajta! Haj rege, rege, rege, haj rege rajta! Kinn az utcán sokan kérnek, hamar elalusznak. Szeretkeznek kinn a réten, nem csupán maguknak. Haj rege, rege, rege, haj rege rajta! Haj rege, rege, rege, haj rege rajta! Az én hátam belegebed, fellszállok a buszra. Megvettem a menetjegyet, kapaszkodok húsba. Haj rege, rege, rege, haj rege rajta! Haj rege, rege, rege, haj rege rajta! Ez a város a szellem a füstöm. Nézd, ezüsttel tele az üstöm. A mintám üstököm, húzd a hajam, vagy üss tökön. Nyomot hagy a plüssödön a füstölőm. A szemétdomb csak kapirgál. Miért jobb a monitor a papírnál? Hogyha hívnál, foglalt a készülék, Mert én éppen máshova készülnék. Ez a város megfojt, nem hagy levegőt. Ne írj holnap és mosd ki a lepedőt! A lépcső megismer, az ajtó bólogat, A nyugdíjas kinevet, ha végzed a dolgodat. Macskakövön sok az öröm, eltöri az ujjam. Hozzámvágod, belémtöröd, megvakarom, jól van. Haj rege, rege, rege, haj rege rajta! Haj rege, rege, rege, haj rege rajta! Sok a kocsi, sok a bajom, felfested az útra, Elkopik a cipőd sarka, lekaparod onnan. Haj rege, rege, rege, haj rege rajta! Haj rege, rege, rege, haj rege rajta! Megtanultam pultnál kérni: Vegyes szilva, gyorsan! Megiszom a mézzel együtt, meggyógyulok holnap. Haj rege, rege, rege, haj rege rajta! Haj rege, rege, rege, haj rege rajta! Az évek telnek, sokszor vége a télnek, Az esőtől kértem türelmet a szélnek. A kerítés símogat, a kutyád kacsint. Ferkó és Balázs, betondzsungel pacsirt- A-mi az enyém, ami a tiéd Hogy épülhet vasból és aszfaltból vidék? Szürke horizont metszi ajkamat. Kicsi autón óriás nagy kamat. Bográcsom nem adom, bár húsom nincs már, Süsü is eltűnt és üres a kincstár. Kézifék tövig, ezek egymást ölik. Ki akarsz lenni? kit löknek vagy lökik? Kicsi házban sokan élnek, minden ember tudja. Ha elfordulok önmagamtól, magam mellé bújtam. Haj rege, rege, rege, haj rege rajta! Haj rege, rege, rege, haj rege rajta! Megtanultam pultnál kérni: vegyes szilva, gyorsan! Megiszom a mézzel együtt, meggyógyulok holnap. Haj rege, rege, rege, haj rege rajta! Haj rege, rege, rege, haj rege rajta!

Tej, túró, tejfel, félre gatya, pendely, Azért a kis bolondságért majd' meghal az ember. Tej, túró, tejfel, félre gatya, pendely, Azért a kis bolondságért majd' meghal az ember. Menny el délre! mert elhiszed, ott jobban élnek, Kiterülnek a kék égnek, madaraktól csókot kérnek. Menny el délre! talán rájössz majd, hogy miért jó minden. Egy medencében élünk itt lenn, megfürdünk egy csöppnyi szélben. Menny el délre! és északra is, hogyha kérnek, Mert körbeér itt úgyis minden, napnyugaton, napkeleten. Menny el délre! de előtte még főzz ebédet, És gyere haza majd ha kérlek, gyere haza majd ebédre. Elástam a napot a kertben, érdekes volt, kicsit nedves. Esővízzel felneveltem, napraforgó fia lettem. Megváltozott most az élet, nem is értik messze délen, Miért csak a hold van ébren, és miért van a kertem az égen. Tej túró tejfel, félre gatya, pendely, Azért a kis bolondságért majd' meghal az ember. Tej túró tejfel, félre gatya pendely, Azért a kis bolondságért majd' meghal az ember. Menny el délre! mert elhiszed, ott jobban élnek, Kiterülnek a kék égnek, madaraktól csókot kérnek. Menny el délre! talán rájössz majd, hogy miért jó minden. Egy medencében élünk itt lenn, megfürdünk egy csöppnyi szélben. Menny el délre! és északra is, hogyha kérnek, Mert körbeér itt úgyis minden, napnyugaton, napkeleten. Menny el délre! de előtte még főzz ebédet, És gyere haza majd ha kérlek, gyere haza majd ebédre. Az én szemem olyan kerek, Ahányat lát, annyit szeret, De a neved nem jegyzem meg, A jegyet nem azért vetted meg. A gatyám lyukas, viszont szexi. Na mid van babám? Mutasd, tedd ki! Ez mi?-kérded, balkán reppbetét, Hiteles másolat, rajta a pecsét. Anyád csecsét engedd már el! Van aki simít, van aki ráver, Mert azért a kis bolondságért meghalok én is, (ah na) Hogyha ezért engem vád ér, nem értem miért is. Mert a Ferkó az ilyen, a lépcsőház szülötte, Nekiment az élet, de ő helyből kiütötte. Azaz én, vagyis én meg a Balázska Együtt józanodunk minden vasárnap. Bele a vaságyba, gyere rám nagylány! Leszek a lovacskád, rajtam a kantár. Na hajtsál mezőkön, hegyeken át! Szeretkezzünk át sok-sok éjszakát! És ha már úgy érzed, hogy majd nem kell a Feri, Elhúzhatsz délre, csak adj előtte enni. (ennyi) Menny el délre! mert elhiszed, ott jobban élnek, Kiterülnek a kék égnek, madaraktól csókot kérnek. Menny el délre! talán rájössz majd, hogy miért jó minden. Egy medencében élünk itt lenn, megfürdünk egy csöppnyi szélben. Menny el délre! és északra is, hogyha kérnek, Mert körbeér itt úgyis minden, napnyugaton, napkeleten. Menny el délre! de előtte még főzz ebédet, És gyere haza majd ha kérlek, gyere haza majd ebédre. Tej túró tejfel, félre gatya, pendely, Azért a kis bolondságért majd' meghal az ember. Tej túró tejfel, félre gatya, pendely, Mert azért a kis bolondságért majd' meghal az ember. (jah)

Feri utcagyerek, tudod az milyen amikor jövünk, a verejték kiver, te azt hiszed kemény vagy, mi meg többen én soha nem löktem, egyből ütöttem. Mer' aki ugat az leghátul marad el, mért nem fogod fel? itt a para-bell. Mert jófej vagyok, nem azt jelenti, hogyha rászolgálsz az N.C. nem belez ki. Ott van a tejben a hajnali versben a szűkszavú új üzenet. Hogy nem jön a reggel úgy ahogy megkell szokni magadba lehet. Hogy nem jön a sárba hajnali mázba, hogy megváltó született. Hiába kel fel, megcsal a tested, másoknak tetszeleg. Mert ha nincs ez a versben, ha senki se kel fel, tükörnek nincs üzenet, nem áll meg senki, ha kicsit megfeslik az éjszakai púdere. Nem megy a bálba, ha másoknak ránca, és ha minek nevezzelek. Mondják hogy kelj fel, itt van a tejfel, erővel ne verjetek. Feri utcagyerek Tudod az milyen? Ilyet nem olvastál, ilyet nem láttál filmen. Mi kiállunk egymásért, nincsen iszkolás, bírják a csajok és nem tini piszkolás. Mi nem füvezünk, itt a pia megy előttünk siker, mögöttünk fikahegy, szemünkbe mosolyog, hátunkba kést márt, nem nyúlunk utánad, az élet majd szétvág. Feri utcagyerek ha nem mondtam volna, az azt jelenti, nem tudja mi lesz holnap, csak megyünk, aztán mindig volt valahogy, belembe gyros és rose fröccs kavarog. Ok nélkül nincs balhé, csak nevetünk, mikrofon, gitár, meg lányokkal szemezünk. Utána lépés, nincs VIP szopatás, az egész pop szakma odaszáradt okádás. Ott van a tejben a hajnali versben a szűkszavú új üzenet. Hogy nem jön a reggel úgy ahogy megkell szokni magadba lehet. Hogy nem jön a sárba hajnali mázba, hogy megváltó született. Hiába kel fel, megcsal a tested, másoknak tetszeleg. Mert ha nincs ez a versben, ha senki se kel fel, tükörnek nincs üzenet, nem áll meg senki, ha kicsit megfeslik az éjszakai púdere. Nem megy a bálba, ha másoknak ránca, és ha minek nevezzelek. Mondják hogy kelj fel, itt van a tejfel, erővel ne verjetek. Feri utcagyerek Ha tudnád az milyen, én becsületben, barátságban hittem, és hiszek külömben lehúznék innen itt lehet többet hoztam mint amennyit vittem, itt nem az számít hogy mennyit loptál, zenész vagy tényleg, kottát már láttál?! Ez nem a boys, nem is a banzáj ez nem a Nox, jolvan ne fossál. Balázs kérte, ne legyen vendetta, de Feri egyszer majd itt rendet rak. Ott van a tejben a hajnali versben a szűkszavú új üzenet. Hogy nem jön a reggel úgy ahogy megkell szokni magadba lehet. Hogy nem jön a sárba hajnali mázba, hogy megváltó született. Hiába kel fel, megcsal a tested, másoknak tetszeleg. Mert ha nincs ez a versben, ha senki se kel fel, tükörnek nincs üzenet, nem áll meg senki, ha kicsit megfeslik az éjszakai púdere. Nem megy a bálba, ha másoknak ránca, és ha minek nevezzelek. Mondják hogy kelj fel, itt van a tejfel, erővel ne verjetek.

Kérded:hogy vagyok jól? Mondom:jól vagyok,jól. Kérded:hogy vagyok jól? Hogy vagyok jól? Mondom:jól vagyok,jól. Fázom...Helyetted fázom. Hallgatok,hogy elmondjam:miért nincs ez jól? Persze,persze félek,és persze,ha megkérded:mondom -Jól vagyok,jól. Látom,ahogy fényképeket gyűrsz, mert nem vagyok jól. Láttalak délután, Fantáziám sötétzöld mezején egy kéz nyúlt egy másik kéz után. A sors engem miér' utál? Nem is ismerem. A világ minden kincse sem tenne boldoggá nélküled. De ahogy majdan összedől minden épület, én is felejtek, mert emlékezni már régóta nem merek. Szekrényem tetején a képek,a levelek, és még mindig érzem illatod, talán az egyetlen megoldás,ha mindent itthagyok. De persze,igen,jól vagyok,ha kérded. Tudom,mindent rendbe tesznek majd az évek. Köszi,tényleg,jól vagyok,vagy inkább csak élek. Döntsd el a szememből, tudom megismernéd ezerből. Én is a tiéd,a szád ízét,a bőröd,a kisszoknyád, Istenem,meghalnék,ha ezt visszahoznád. [Visszahoznád...] Kérded:Hogy vagyok jól? Mondom:jól vagyok,jól. Kérded:Hogy vagyok jól? Hogy vagyok jól? Mondom:jól vagyok,jól. Hallgatok,hátha elmondod, miért nem vagy jól. Mert rajtad látom, magamon látom, Hogy miért nincs ez jól. Hogy csak fecseg a lélek,hogy csak beszél a száj, a szem semmit sem lát,a kéz ráncosan vár. Jól vagyok,jól... Jól vagyok,jól... Tudom,hogy nem illek hozzád, és te nem illesz hozzám. De mikor éjjel bújsz, valahogy mindig a szívem legmélyéről húz az érzés. Bemutatkozik a szerelem, sajnos nem az én kölyköm,hiába nevelem. Mindig egy újabb csínnyel csábít titkos kalandra, amit eltapos a hajnal,igen tudom,holnapra semmi sem maradna. De a tegnap a miénk, mikor lelkem ócska testemből kilép. Kérded:hogy vagyok jól? Mondom:Jól vagyok,jól. Kérded:Hogy vagyok jól? Hogy vagyok jól? Mondom:Jól vagyok,jól. És az utolsó fénykép a földre kerül, mert nem vagyok jól. Igen, Ha kérded:Igen,jól vagyok. Ha bárki kérdi:mindig jó leszek. Igen,mert érted,mindent otthagyok. Akár a hóember másnap,csendben olvadok. Igen, Ha kérded:Igen,jól vagyok. De nélküled érzem,biztos elveszek. Barátságban,én és a rossz napok. Messze még a hajnal,Feri elandalog....

Úgy érzem, kár volna szólni. A csend úgy is elnyel mindent, mit súgok a füledbe reggel az ágyban. Ha párban voltam, eltoltam. Egy csepp vér a szívből és minden felrobban. De az én fajtám olyan, ha ellökik, felkel. Nekem a rap kell, éreztem ezerszer, ha előtted álltam vagy képedet néztem. Fülesem rajtam, utcán ritmusra léptem. Igen, én is betéptem. Locsoltam a wiskey-t. Kerestem a balhét. De mindent kitisztít, mikor elnyel a homály és bezár a szobád. Semmi sem számít, csak a család és egy barát. Pár karát elásva kertecskéd végében. Költészet aszfalton pár suhanc képében. Én még érzem. Én még emlékszem arra, mikor nem minden nő volt a szemünkben szajha. De rajta Magyarország, 2006-ban. Betonházak árnyéka megroppan alattam. Urbánus himnusz, min bőg minden gengszter. Sírnék, mert rájöttem, mily gyarló az ember. Igen a kiskörút, igen a negyedik, kevesen ismerik, de azok szeretik. Igen ezt most neked, csakis neked szól, költészet, az aszfaltról! Ráncaim mélyén, akár a lemezen a barázdák, mindent, mi történt örökre magukba zárták. Rámégett szerepem. Skizofrén öltönyöm a szabadság kulcsa, mely mégis a börtönöm. Farmerem szára, akár újkori sarkantyú. Erdőket vágtam ki, mégsem gyullad a kandalló. "Minden csak nagyban jó." - alapvető jelző már. Minek sikálnám lelkemet, hogy ha mindennap a fertő vár? Alattam lóerők, felettem törvények. Tetováld nevem nyugodtam őrangyalod öklére. Kezeim kössék le, ha ráeszmélnék magamra! Egy sorom sem több annál, mint külvárosi halandzsa. Vénámból tör elő deja vu múzsája. Csak az lesz boldog, ki földet hány múltjára. Ha egyszer úgy várna engem is egy csillogó szemeivel bíztató, életemnek ízt adó. Szoknyája fényével repítene fényévvel. Egy másik galaxis újabb reményével. Fordítom pallosom. Pengéjén Nap fénye végszóként csillan fel. Istenek elméje. Balaton tükrében szél keze kapja vel. Hirtelen ítélet számat soha nem hagyja el. Utolsó imámban csak érted kérem Őt, hogy engem megtalálj. Mindíg kapj még erőt. Jó pár kétkedőt láttam én izzadni. Kínok közt remegve messzire hajítani, az álmok naplóját vetve a tűzre. Zsoldosok seregén a kokárdát kitűzve. Hol vagy keleti szél, űzd el a farkast! Megeszi a testem, megeszi a szarvast. Hold anya ébredj, véres a harmat. Nem issza a föld, nem eszi az aszfalt. Hol vagy keleti szél, űzd el a farkast! Megeszi a testem, megeszi a szarvast. Hold anya ébredj, véres a harmat. Nem issza a föld, nem eszi az aszfalt.

Megállsz a sarkon éppen háttal az esti szélnek, elképzelem, milyen durva hogy tegnap éjjel jól meg úúúúú... Te meg engem visszanézel a lámpa tövén fenn a részeg, Milyen drága, jajj de kéjes szeretem, mert olyan édes. A történetnek aza vége, Nem mindig ugyanaz a széles Vásznú álom mászik reggel a kis tévében rá a képre. Mer olyan is van , hogy én gondoltam tejszínhabot a kakaóba, te meg ütöttél a sóval, rakjuk be még a mikróba Születni kell az újra. Tanulni járni megvakulva, Tapogatva elborulva. Ez életképes! Nem hiszek már a szemnek, szépérzéknek, türelemnek, Ölelésnek, részegségnek. Végre vége! Végre vége, ennyi ez van! Ha jön a sztori, haverom besz@rsz, Tavaly nyáron meg idén télen, Veled tényleg éget a képem, Forró még most is, kenem a zölddel. Az ilyen bringát soha ne kösd el, Ferike mivan már kapjál már észhez, Még egy sör aztán utána AIDS-teszt! Emlékszem tavaly nyáron, Rám szakadtál a padláson. Úgy kértem a jó istentől adjon helyet a vaságyon! Adjon helyet, adjon szállást, Már meguntam a járkálást, Az idegen földön lakást, Pohár alján csendes szobát. Születni kell az újra. Tanulni járni megvakulva, Tapogatva elborulva. Ez életképes! Nem hiszek már a szemnek, szépérzéknek, türelemnek, Ölelésnek, részegségnek. Végre vége! Kemény vagyok mint a kutyaszar a pincébe, Kemény voltam az ágyba meg a vécébe, Kemény leszek, többször nem dőlök be! Ez már nem ujjazás, ez már öklözve. Mi lesz puritán piros 18, De ő csak 16. Hát bazdmeg Feri, Ha ezt megúszod, tényleg menő vagy, [***], hogy gondolkozni kéne bazz!! Születni kell az újra. Tanulni járni megvakulva, Tapogatva elborulva. Ez életképes! Nem hiszek már a szemnek, szépérzéknek, türelemnek, Ölelésnek, részegségnek. Végre vége!

Apámmal néztük a csillagokat Éreztem illatokat, miket azóta sem. Két szem, két fül, Isten áldott vele Cerka meg papír, ez Deli játszótere. Ha grammban mérnék a lányok tört szívét Olyan volna, mintha 20 éve szívnék. De inkább iszom, nyelem a pálinkát Nem a Kalinkát. Ferkó magyarszki. Miből maradsz ki, ha nem tartasz velem? Semmiből, mer én csak az utam keresem Ti előrébb jártok, mint én Ti vesztek kézbe, F.A. csak a képregény. Gyűrött, kopott külsővel fura belső Prototípus vagyok, azaz az első Mikor ti rég boldogok lesztek, én rég nem És nem is emlékeztek rá, hogy értetek éltem. Aszalt szív lekváron Pirítóson állom... Megette az utca, nézd elkopott nadrágom. Nem úgy fut az út sem, mintha tudná merre menne Nem úgy ülök én sem, mintha alattam fotel lenne. Pirítóson állok, alattam egy fehér kutyát látok Integetnek többen, de tudom ez úgyis csak álom. Megette az Isten, elvette az ihlet Megiszom ezt gyorsan, aztán tovább állok innen. Éjszakákon át, barátokkal lányokkal Ismeretlen helyeken, megannyi lábnyommal Ezért lett NightChild, mert a Hold alatt Annyi dal maradt, itt bent a szívemben. Elrabolt az éj, Azt súgta: Ne félj! Csak bízz és remélj! Nekik zenélj! És én tettem is a magam módján, amire tellett A csuklóm vékony, Fanka mégis tűzben edzett. Égési sérülések, soraim között kapcsok Szomorúan mesélek, mégis égben a mancsok. Ha megtapsolsz, magaddal fogsz kezet Ha szídsz engem, azzal is pont neked Mutat a tükör egy ismerős középső ujjat Engem ezért küldött Isten, hogy belétek bújjak És kergessem ki belőled az embert Mert amik most vagyunk az ott fönt nem nyert. Aszalt szív lekváron Pirítóson állom... Megette az utca, nézd elkopott nadrágom. Nem úgy fut az út sem, mintha tudná merre menne Nem úgy ülök én sem, mintha alattam fotel lenne. Pirítóson állok, Alattam egy fehér kutyát látok Integetnek többen, de tudom ez úgyis csak álom. Megette az Isten, elvette az ihlet Megiszom ezt gyorsan, aztán tovább állok innen. Hogy lehet az életünk benne 30 sorban? Pedig kevesebb a lényeg, mint amennyi sor van. Szeretet és béke, tisztelet és tudás Nem lehetek dudás, mert én vagyok a kocsma. Ez nem gyülekezet, csak a füled hegyezd! A mese, amit látsz a valóság. Túl az üveghegyen. A céljuk, hogy minden fej üres legyen Minden szív aszalt, de nem számoltak velem. Tőlem egyet várj, de azt bármikor bárhol Én leszek az, aki ha hülye vagy nem pártol. A hegedű olasz, mára mégis Folklór Engem meg a rap az, ami kivakart a városi koszból. Mi a különbség? Ki volna magyarabb ember? Aki csizmában táncol, vagy aki magyarokról reppel? Bár babettán ülök, de íj van a kezemben Aki látná, amit látok, sírna a helyemben. Nem az enyém, amit kértél Nem az enyém, amit vártál Hagyom had aludjál, én vagyok a portás. Szavak íze a számban és én alszom a lekvárban Legyél a pirítós egy fokhagymás mocsárban. Aludj csak! Nem az enyém ez az álom... Aludj csak! Nem az enyém ez a város... Aludj csak! Nem az enyém... Nem az enyém, nem az enyém...

Volt meg szerintem lesz is pár Akiben már nem, de régen megbíztál Ez nem freestyle, ezt írom most este Feri mindig is a lányokat leste Ilyen a világ, szinte az egyetlen lényeg Hogyha összeér az övé, meg a te térded Akkor már érted, akkor majd érzed Egy pillanat alatt, összerak és szétszed Van pár szép seb, itt a hátamon Van pár szép év, itt a vállapon Vele jó volt, előtted is vállalom Veled jó, mert ítt vagy és átkarolsz Mindenre válaszolsz, mindig rám vársz Én meg rád, akár egy táncház Pördülök veled, míg derekad hozzám Ha könyv volnál százszor újra lapoznám Itt a tested, eljön érted Szűk a ruha, nem így kérted Kezem alatt ég a paplan Tollaidat lehullattad Benne fekszünk, kész a fészek Minden este hazatérek Vele jó, vele megy a hajó Olyan igazi lány, olyan belevaló Akivel hajnalig, akivel reggel újra Akivel bármikor lépnél ismeretlen útra Vele jó, vele megy a hajó Mellettem ébredsz, de eltemet a szó Hogy talán majd egyszer, egyszer soká Előbb válik valamelyikünk, újra porrá Veled jó, veled megy a hajó A nap égethet, vagy eshet a hó Istennel egy kertben, örök keretben Ha úgy néztél rám, mindig nevettem Veled jó, veled megy a hajó Szeretlek, és nekem ez a jó Veled jó, veled megy a hajó Kicsike csónak, és én alatta tó Vele jó, vele jó Vele mindig jó Vele jó, vele jó Vele fut a hajó Itt a tested, eljön érted Szűk a ruha, nem így kérted Sorban állunk, többre vártunk Megbékélve, bőrig ázunk Vele jó, vele jó Vele mindig jó Vele jó, vele jó Vele fut a hajó

Feljött a nap égre, alattam van éppen Égeti a sarkam, köszöntem vagy csak akartam Mondani jó napot, megemelt kalapom Alatta szép nagyon, ezernyi fűszál ragyog Én vagyok a harmat és a föld alatta Ide rejtettelek, szeretlek vagy csak akartam Úgy tegyetek sírba, hogy nevettem sírva hogy táncoltam néha - a parkett alig bírta igen itt a Fanka, igen itt a Balázs lépcsőházi varázs, pusztabéli monda hegyekkel szemben, messze a tenger fáj ami fájhat, ettől ember az ember utcákon végig, házaknál feljebb engedtél s jöttem, megyek egyre beljebb úgy emlékszem, szerettem vagy csak akartam pálinka segített, magam össze kapartam estéről estére az alkony feléleszt bármennyit adhatnál, nekem elég ez egy csepp is bőség, egy csók is csoda pincémből, parancsolj, Ferenc úr bora suhancos történet: üzenetrögzítő gatyánkba' turkálva, nem pedig közpénzből alföldi reppgyerek tetétleni prímással bableves asztalon, együtt, mert nincs mással apró korona, korong és lejátszó kiválsz vagy maradsz és úgy leszel kiváló szerelem s barátság butuska céljaink mi voltunk s apáink nem lesznek fiaink kereszt a pusztában, síromra árnyékot mosolyod hajt engem, nem pedig ágyékod Feljött a nap égre, alattam van éppen Égeti a sarkam, köszöntem vagy csak akartam Mondani jó napot, megemelt kalapom Alatta szép nagyon, ezernyi fűszál ragyog Én vagyok a harmat, és a föld alatta Ide rejtettelek, szeretlek vagy csak akartam Indulj el egy úton, én is egy másikon Hol egymást találjuk, egymásnak se szóljunk Aki minket meglát, mit fog az gondolni? Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk Idegenek vagyunk, szeretetet adunk Ahol összegyűlünk, ketten szeretkezünk Feljött a nap égre, alattam van éppen Égeti a sarkam, köszöntem vagy csak akartam Mondani jó napot, megemelt kalapom Alatta szép nagyon, ezernyi fűszál ragyog Én vagyok a harmat, és a föld alatta Ide rejtettelek, szeretlek vagy csak akartam